“Alfeld és Lébény, avagy túl a vizválasztón, ami mégsem választ el”

A cím egy kis magyarázatra szorul, de majd idővel kiderül, hogy mit jelent valójában. Még 1993-ban történt, hogy a neuendettelsaui Pastoralkolleg egyik nyári kurzusán voltam, amikor a rektor arról értesített, hogy másnap a Nürnberg melletti Alfeld lelkésze jön, hogy meghívjon a vasárnapi istentiszteletre. Nos így is történt, másnap megjelent egy szimpatikus fiatal lelkész aki elmondta, hogy a presbitériumuk testvéri kapcsolatot szeretne létesíteni egy magyar gyülekezettel. Vasárnap már ott is voltam a templomszentelési évfordulói istentiszteleten, ahol egy szép hagyományokkal rendelkező és ugyanakkor dinamikus gyülekezetet ismertem meg. Miután jobban megismerkedtünk, átadták meghívásukat, hogy a következő évben látogassunk el hozzájuk. Ez meg is történt, amikor 16 fővel, többnyire a presbitériumunk tagjaival elindultunk, hogy 620 km megtétele után megérkezzünk a Duna és a Rajna vízválasztójára, amelynek a túloldalán fekszik Alfeld.

Nagy szeretettel fogadtak minket, megmutatták környék nevezetességeit, amelyek mély menyomást tettek a küldöttség tagjaiban. Gazdag vendéglátásban részesítettek minket és ami a legfontosabb őszinte testvéri, baráti kapcsolatok szövődtek a találkozó alkalmával, olyanok, amelyek még ma is tartanak. Hasonlóan emlékezetes volt az ő első látogatásuk 1995-ben, templomunk felszentelésének 200. évfordulóján, amelyen kétnyelvű istentisztelet és úrvacsora erősítette a közösséget. A következő évben két kisbusszal a gyülekezet fiataljai utaztak el hozzájuk, ami egy rendkívül jól sikerült találkozás volt. Az évek során több kisebb, nagyobb csoport érkezett ill. ment látogatóba. Nagyon sok támogatást kaptunk az alfeldiektől az új parókia felépítéséhez vagy fénymásoló ill. számítógép beszerzéséhez.

A legemlékezetesebb találkozó 1994-ben volt Lébényben, amikor a partnerség 10 évfordulóját ünnepeltük. A hálaadó istentisztelet után nagyszabású ünnepség volt, amelyen hangversenyt adott az alfeldiek fúvószenekara. Az ünnepséget autóbuszos kirándulás, majd balatoni nyaralás követte. A legutóbbi látogatásunk alkalmával adtuk át a gyülekezet festményeket kedvelő lelkészének, Helmut Gerstnernek, hálánk jeleként az elmúlt évekbeli fáradozásaiért a Hanság szép élővilágát ábrázoló olajfestményt, amelyet ő választhatott ki egy festőművész alkotásai közül.

Úgy hiszem, hogy a lébényi gyülekezet tagjai számára sok szép élményt jelentettek ezek a találkozások, megmozgatták a családokat. Az utazás és a vendéglátás révén megismerhették más néphez tartozók életét, hitét. Nem tartozik szorosan ide, de megemlítem, hogy hosszú évek óta a Kovászna megyei Bodok református gyülekezetével is igen jó kapcsolatunk van, amelynek Dénes Csaba esperes a lelkésze és egyben híres kórusuk karnagya is. Erdély és Németország között félúton elhelyezkedve sokszor volt már módunk fogadni az átutazó vendégeket is, többek között a berlini egyházi napok alakalmából.

A kapcsolat embereken múlik, de ha jól működik, mint a mi esetünkben is, akkor is először Istennek adjunk érte hálát.

Koháry Ferenc (a Lébényi Evangélikus Egyházközség korábbi lelkésze)